Felsőörs, prépostsági templom: egy monumentális műemlék az Árpád-korból

Részletek

A Bakony–Balaton UNESCO Geopark egyik legjelentősebb, legnagyobb és legépebben megmaradt Árpád-kori műemlék épülete a felsőörsi templom. A templomot a Rátót nemzetségből származó és helyben birtokos család építtette a 12–13. század fordulóján. Nevüket is ismerjük, Belus és fia, Miske, illetve ez utóbbi felesége, Margit asszony. Később ez a család felvette a faluról az Örsi nevet, de ebből a családból származik a Batthyány család is. Ugyanezen család egy generációval előbb egyébként várat is épített a falu fölötti, Miskéről elnevezett hegytetőn, mára azonban az nyomtalanul elenyészett. Nem így a templom, amely ma is régi fényében pompázik. Az 1962–64 évi ásatások megállapították, hogy először csak a ma is álló hatalmas, permi vörös homokkő kváderkövekből rakott tornyot építették fel a már korábban is álló kis templom nyugati végén. A torony aljában lehetett az Örsi család temetkezőhelye, erre utalnak fülkesírjai. A régészeti feltárások alkalmával számos, összesen 38 sírt találtak a torony melletti oldalhajókban és a főhajóban is. Pedig a sírásás itt nem volt könnyű, ugyanis a templom közvetlenül Hidegkúti Dolomit réteglapjaira épült, ezt néhol a külső falak mentén látni is lehet. Visszatérve az Örsi családra, érdekesség, hogy a díszes főbejárat feletti faragványok egy része minden bizonnyal a templomalapító család tagjait ábrázolja. A jelenleg álló templomhajó a torony után mintegy fél évszázaddal később, a tatárjárás után épült. Későbbi építés a torony második szintje feletti nyolcszögű rész is, amely a 14. század végéről származik.

Mit is jelent az, hogy prépostsági templom? A prépostság papi vagy szerzetesi közösség volt, vezetője a prépost, csak a megyés püspöknek volt alárendelve. Felsőörsön a prépostság látta el a plébánosi teendőket is. Lakóhelyük, amely egyben gazdasági központ is volt, a szemben lévő prépostsági épületben volt, amely szintén figyelemre méltó műemlék.
A török háborúk nem kímélték a templomot, amely időközben a reformátusok kezére került, ám ők annak romos állapota miatt egy idő után már nem használták. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szerezte vissza tőlük az épületet 1636-ban, ezt követően újították fel. Ekkor a templomot kívülről is bevakolták, így tetszetős barokk külsőt kapott. Ebből az időszakból való díszes barokk belső berendezése is. Másodszor 1893–96 között újították fel: ekkorra már rájöttek a templom eredeti műemléki értékére – a millennium esztendeit írjuk – és letisztították róla a vakolatot. Az 1962–64 évi feltárás és kutatás után ismételten felújították. Azóta több kisebb felújítása is volt, így ma már ismét régi fényében ragyog ez az ősi, Árpád-kori, helyi vöröskőből épült templom.