Földtudományi örökségünk

A megszelídült tűzhányók és a dinoszauruszok földje...

A Bakony–Balaton Geopark területe 440 millió éves geológiai múlttal rendelkezik, földtani sokszínűsége, változatossága pedig – minden elfogultság nélkül állíthatjuk – nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő. A 3244 km²-es területről e helyen nyilván csak felvillantani, megemlíteni tudjuk földtudományi és kultúrtörténeti örökségünk legjelentősebb értékeit, ám bízunk benne, hogy ezzel a vállaltan önkényes válogatással is sikerül kedvet csinálnunk ahhoz, hogy az Olvasó közelebbről, immár ugyancsak nagybetűs Látogatóként a helyszínen is megismerje őket…
„Felfedező útjaink” során különböző kiadványok és számos olyan tanösvény, illetve bemutatóhely segít bennünket, amelyek teljes egészükben, illetve részben a földtudományi értékeket, az ahhoz kapcsolódó folyamatokat mutatják be (ezekről is tájékoztatást kaphatunk a geopark és a nemzeti park weboldalán).

Ha képzeletbeli kirándulásunkat a – geológiai értelemben fiatal, mindössze 15 ezer éves – Balaton keleti végénél kezdjük, már messziről láthatjuk a kenesei magaspartokat, amelyeket az egykori Pannon-beltenger homokos-agyagos üledékei építenek fel (tetején egyik védett botanikai értékünk, a tátorján virít). A Balaton-felvidék egyik jellegzetes építőkövét, az egykori folyók ártéri üledékeiből képződött vörös permi homokkövet számos helyen láthatjuk; a balatonalmádi Köcsi-tó partján kiépített tanösvényen vagy az alsóörsi Vöröskő tanösvényen, tájrendezett kőfejtőkben érdemes megismerni azt az ősföldrajzi környezetet, amelyben kialakult ez a kőzet. A felső-triász Füredi Mészkövet a névadó város határában meglátogatható Lóczy-barlang is gyönyörűen feltárja, ráadásul a kőzet felületén a később feláramló hévizek szép oldásformákat is létrehoztak.

A leginkább talán bencés apátságáról ismert Tihanyi-félsziget nem csupán hazánk elsőként (1952-ben) kihirdetett tájvédelmi körzete, de az immár nemzeti parki terület 2003 óta büszke birtokosa a megtisztelő Európa Diploma címnek is. Mindkét elismerés esetében döntő tényező volt az a rengeteg földtani, vulkanológiai és felszínalaktani (geomorfológiai) érték, amely a félsziget egészének tájképét is meghatározza. A késő-miocénben, 8 millió éve itt vette kezdetét a Balaton-felvidéki vulkanizmus első markáns szakasza. A félszigeten számos helyen kitűnően tanulmányozhatóak a vulkáni rétegek, így pl. a Kis-erdő-tető és az ún. Barátlakások látványos sziklafalait látva magunk elé tudjuk képzelni a sorozatos, egymást gyorsan követő gőzrobbanások, a piroklaszt torlóárak (nagy sebességgel mozgó anyagárak) félelmetes dübörgését. A tihanyi Levendula Ház Látogatóközpontban alaposan megismerkedhetünk a félsziget földtörténetével és gazdag élővilágával.

Ha a Pécselyi-medencében járunk, a hangulatos falvak és szőlőhegyek bebarangolása után érdemes felkeresni a kisdörgicsei Kő-hegy sajátos hangulatú karrmezőjét is (más néven ördögszántás: barázdákkal szabdalt karsztos kőzetfelszín).
Az álmos kis falvakkal „telehintett” Káli-medence peremén található kőtengerek – eredetileg könnyen pusztuló – pannon kőzetanyagát kovás oldatok cementálták össze: az idővel elhordódott homokos-kavicsos üledékekkel ellentétben ezek a kőzettömbök ellenállóak az eróziós folyamatokkal szemben, így preparálódtak ki ezek a különleges megjelenésű felszínalaktani csodák. A medence keleti peremén, Monoszló határában található a Hegyestű Geológiai Bemutatóhely, ahol nem csupán az különleges megjelenésű hegy oszlopos elválású bazaltfalát – illetve a csúcsról nyíló pazar kilátást – csodálhatjuk meg, de a Dunántúli Regionális Kőparkban megismerhetjük a tágabb térség legjellegzetesebb kőzeteit is.

A geopark talán legszélesebb körben ismert tája, a Tapolcai-medence tanúhegyei (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc stb.) a különböző vulkanológiai értékek és látnivalók valóságos kincsesládája. A sok helyen ún. maar jellegű, robbanásos vulkanizmust jobbára csendesebb – lávaszökőkutakat, salakkúpokat létrehozó –, de leggyakrabban lávaöntő működés követte. A térség későbbiekben megindult kiemelkedése, illetve a változó éghajlatnak megfelelő külső felszínformáló erők (víz- és szélerózió) munkája révén a változatos vulkáni képződményekkel nem fedett területekről a lazább üledékek elhordódtak, így kialakult a Tapolcai-medence jellegzetes, „megszelídült” tanúhegyekkel tagolt mai képe.

Ne felejtsük, hogy a híres bazaltorgonák hazája egyben igen gazdag botanikai és kultúrtörténeti emlékekben is: előbbiekre példa a cselling és a buglyos kőtörőfű; utóbbiak esetében elég, ha a középkori várromokra, az öreg présházakra és magányosan álló kápolnákra utalunk. A szigligeti vártól induló Kamon-kő tanösvény elsődleges célja mindezen értékek, illetve az évezredes szőlőkultúrához kapcsolódó örökség komplex bemutatása. A Balatonhoz látogatók többsége nem is sejti, hogy a tóparttól mindössze tíz percnyi autózásra fekvő Tapolca utcái és házai alatt zegzugos barlangrendszer rejtőzik. A város alatt kanyargó barlangrendszer méltán legismertebb része a Tapolcai-tavasbarlang (csaknem 3,3 km), amelynek 270 méteres bejárati szakasza csónakázással egybekötött meglátogatása mindenképpen különleges élmény. A Bakony–Balaton nyugati kapujában 2015-ben megnyílt Csodálatos karszt elnevezésű kiállítás 10 termében különleges látnivalók kalauzolnak minket a titokzatos barlangok világában.
A Keszthelyi-hegységben csupán kis foltokban előforduló felső-triász Edericsi Mészkőben kialakult, cseppkövekben gazdag Csodabogyós-barlang egy részét a bátrabbak ún. overallos túrákon járhatják be (információ, jelentkezés a barlang weboldalán). Kissé északabbra, a kalandregények hangulatát idéző, magányos mészkőkúpon álló sümegi vár közelében találjuk a Mogyorós-domb egykori tűzkő fejtőjét, amely a neolitikum kori ősember által létesített egyik legidősebb bánya hazánkban.
Ezen kívül még több olyan országos jelentőségű természetvédelmi terület (TT) található a geopark területén, amely kimondottan a földtani értékei miatt került oltalom alá. Ilyen a Darvas-tó lefejtett bauxitlencse TT, a fosszilis trópusi karsztformák egyik legtípusosabb hazai előfordulása; a sajátos, holdbéli táj kitűnően szemlélteti a karsztbauxitok települési viszonyait.

A Déli-Bakonyban található Úrkúti-őskarszt TT különleges sziklavilága a ritka paleokarsztos formakincs változatos és hazai viszonylatban egyedülálló méretű feltárása (ezen a helyen is tanösvény vezeti végig az érdeklődőket). Ajka határában várja látogatóit az a Bányászati Múzeum (hazánk első szabadtéri technikatörténeti emlékmúzeuma), amely nem csupán a föld alatt dolgozó embernek állít emléket, de remek őslénytani és ásványgyűjteménnyel is rendelkezik. Ugyancsak a Déli-Bakonyban, az egykori királyi vadászvidéken nyílik a Szentgáli-kőlik, amelyet ugyancsak felkereshetnek a „kúszás-mászás szerelmesei”, no és azok, akiket érdekelnek a régészeti leletek, hiszen e barlangban bronzkori urnák történetével is megismerkedhetünk.
A hegység „fővárosában”, Zircen működő Bakonyi Természettudományi Múzeum kiállítása igen nagy hangsúlyt fektet földtani örökségünk bemutatására is. Érdemes felkeresni, hiszen a Kárpát-medence ásványai mellett, a Jégkorszaki óriások című kiállításon megcsodálhatjuk a közelmúltban Balatonfőkajár közelében előkerült mamutleleteket. És ha már letűnt korok élőlényeiről ejtünk szót, feltétlenül ki kell emelni az utóbbi évek talán legnagyobb hazai őslénytani szenzációját, a Magas-Bakonyban előkerült késő-kréta (85–90 millió éves) gerinces – köztük dinoszaurusz – leletegyüttest. Jelentőségét nem csupán az adja, hogy a mai Magyarország területén eddig csupán itt találtak dinoszauruszokat, de a páncélos dinoszauruszok itteni maradványainak mennyisége jóval meghaladja az összes egyéb európai lelőhelyét! A leletanyagot ugyan a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi, de a lelőhely közelében egy „dinopark” tervei körvonalazódnak.

Bár a geopark területének jelentős részén a karbonátos kőzeteket találjuk a felszínen, a Tési-fennsík (Keleti-Bakony) és környezete különösen gazdag a különböző karsztos jelenségekben. A barlangok, víznyelők, vagy éppen a Római-fürdő mellett azonban itt is meg kell említeni ember és táj együttélésének szép példáit, így pl. a Tés határában álló muzeális szélmalmokat
Várpalota is egy olyan városa a geoparknak, amelynek belterületén különleges geológiai érték található: a Várpalotai homokbánya TT – szakvezetéssel megtekinthető – üledékrétegei valóságos nyitott geológiai tankönyvként mutatják be az egykori miocén tengerpart rétegződési viszonyait és a gazdag puhatestű fauna maradványait.

Kedves Olvasó (és reménybeli Látogatónk)! Őszintén bízunk benne, hogy sikerült Önt is ide, a megszelídült tűzhányók és dinoszauruszok földjére csábítanunk! Kellemes időutazást kívánunk!